1845. szeptember 23-án Petőfi Sándor barátaival Esztergomba menvén megmászta a pomázi Kő-hegy ”iszonyúan magas” szikláit.
Jómagam többször jártam már a Kő-hegy tetején, de sorozatos véletlenek folyományaként minden alkalommal északi irányból érkeztem, ahol a magassági vonalak nem oly sűrűek a térképen.
Tudva, hogy a költő "lenn az alföld tengersík vidékin volt otthon, ott volt az ő világa", és mégis megmászta a Kő-hegyet, gondoltam én is megpróbálom.
Pomázról indultam a Teleki-Wattay-kastélytól. A kastély környékén jól lehet parkolni. A Z jelzés egyenes felvezet a hegy tetejére. Már nem úgy, hogy teljesen egyenesen, hanem úgy, hogy nem kell más jelzésre térni. Az út kb. 3 kilométer hosszú, végig enyhén emelkedik, rövidebb szakaszokon az enyhébbnél kicsit meredekebb.
Szép az út is, szép fenn is.
Jó kirándulást!
 |
| Ez itt a Kő-hegy teteje. Sikerült elkapnom egy pillanatot, amikor éppen "üres" volt a tető. A tótól érkeztem vissza. |
 |
| A menedékház emléktáblája. |
 |
| Kis szerencsével kifoghatsz valami extrát. Ez a bakancs is örök darab, ahogy nézem elnyűhetetlen. |
 |
| A Petőfi-pihenőnél jól kihajoltam és készítettem egy fotót északkeletnek ... |
 |
| ... majd délnyugatnak. A bal alsó sarokban a Napóleon kalapja teteje látszik. |
 |
| Aztán lefényképeztem a botjaimat és leindultam a hegyről. |
 |
| Van, hogy kidőlt fát kell kikerülni, mint itt is. Ilyen esetben a turisták módosítják az ösvény vonalvezetését. |
 |
| Még pár méter és elérem a János-forrást. A Nap közben felért a zenitre, jó volt az erdőben. |
 |
| Na még egy kicsit. |
 |
| Megérkeztem. Kicsit iszogattam, azután tovább indultam. |
 |
| A János-forrás a völgy másik oldaláról. |
 |
| Néhány napja még sár volt, most repedezett a föld a szárazságtól. |
 |
| Rengeteg gyönyörű névtelen szurdok van a Pilisben. |
 |
| Mint például ez a Z jelzés mentén. |
 |
| Leértem. |
 |
| A fél út diagramja. Most jobbról balra kell nézni. |
