Viszonylag korán érkeztem a mammut fenyőkhöz. Két hatalmas fa! Serény munka folyt a fák környékén. Szemétszedés és elhalt ágak levágása a környező fákról. A levágáshoz motoros láncfűrészt használtak a vágók. Biztosan ismeritek. Hangos és büdös. Nem is időztem sokáig, elhúztam hamar. (Ne értsetek félre. A takarítás és csinosítás szükséges. Ha nem takarítanának, a szemét betemetné a kedvelt helyeket. Nem terjed a "vidd magaddal a szemetedet" mozgalom.)
A következő állomásnak a Vadasparkot gondoltam. Korrigálnom kellett, mert már a Himnusz szobortól torlódtak az autók. Azt találtam ki, hogy előbb felmegyek a János-hegyre, körbenézek a kilátóról és visszafelé betérek a Vadasparkba. Úgy is tettem.
A Budakeszi úton folyamatos volt a forgalom mindkét irányban. A turista út egy ideig az út mellett megy. Az út itt emelkedik. A kocsik az emelkedőn nagyobb gáz adását igénylik, ami nagyobb zajjal és nagyobb szaggal jár. Különösen a közösségi közlekedést lebonyolító buszok voltak hangosak és büdösek.
Végre elkanyarodott a turista út. Jó volt. Csend. Tiszta levegő. Aztán jött a gyermek (úttörő) vasút. A megálló tömve volt. És jött a vonat is. Hegynek fel. Érkezését egyre erősödő motorzaj jelezte. A megállóban várakozók valahogy bepréselődtek a vagonokba, és a vonat elindult hegynek fel. Távolodását egyre halkuló motorzaj jelezte. Aztán végre egy kis csend.
Már látni lehetett a Hármashatár hegyet, amikor olyan hangot hallottam, mintha egy acélmű lenne a völgyben, és vaslemezt ütnének vaskalapáccsal. Aztán, ahogy feljebb kapaszkodtam, ez a vasdob hang halványult és elhalt. Viszont jött vissza a kisvasút, amelynek motorzaja riasztotta a környéket, valamivel halkabban, mint korábban, most lejtmenetben ment.
Egyre több út csatlakozott a János-hegyre vezető útba, és azt vettem észre, hogy körül vagyok véve emberekkel. Érdekes dolog. Egy csoporthoz tartozó társaság teljesen másképpen viselkedik, mint aki egyedül, esetleg kettesben van a társával. Fölöttébb hangosak, igen gyakran trágárak, a társaságban lévő gyerekek fékezhetetlenek. Lesöpörnek mindekit az útról, szemét csíkot húznak maguk után.
Felértünk a kilátóhoz. Hihetetlen mennyiségű ember a kilátó körül, és még hihetetlenebb mennyiségű ember a toronyban. Mint csúcsforgalomban a metrón. Fantasztikus látvány volt. Ilyet még nem láttam. Nem is időztem sokat, megkerestem a hegyoldal takarásában a ládát és visszaindultam.
Visszafelé minden megismétlődött. "Felszabadult" városi túrista csoport, kurjongatás. Kisvasút érkezett, majd távolodott. Puffogó vaslemez szerű hang. Újra kisvasút. Aztán a Budakeszi út zaja és szaga.
Irány a Vadaspark gondoltam. A kocsik már csak az egészségügyi központ parkirozójáig foglalták el a helyeket. Aki ismeri a környéket az tudja, hogy ez igen tetemes mennyiségű autót jelent. Már sejtettem, hogy nem leszek egyedül a parkban. Úgy is lett. A park tele volt. De tényleg. Nyugodtan hasonlíthatom egy megtelt lelátóhoz. Pedig nem olcsó a belépő. Egy felnőtt belépő (ezt sikerült megjegyeznem) 1100,- Ft. Úgy döntöttem nem megyek be a parkba. Sőt úgy döntöttem, hogy hazaindulok. Egyre jobban fájt a fejem. :)
Hát így sikerült a nemzeti ünnepi túrám. Másnap jöttem rá, mi volt a vaslemez puffogó hang. Másnap a Budai kaptárkövek körüli barangolásom idején hasonló hangokat hallottam a Budaörs melletti lőtér felől. Valószínű, hogy nemzeti ünnepünk tiszteletére többnapos lőgyakorlatot tartottak, akiknek ez a dolga.
Jövöre a Magas-Börzsönybe megyek a nemzeti ünnepen. A városi turistáknak az túl messze van. :) Remélem addig leesik a benzin ára is.
