Eltelt egy hét, folytattam a Téry utat. Ezúttal a felső szakaszát jártam be Dobogókőtől vissza a Tost-sziklákig. Igazi téli idő volt. Köddel, jéggel, hóval. Nincs mit tenni, a kirándulásokhoz az időjárás is hozzátartozik. A téli túrák hangulata kicsit más. Egy téli túra körültekintőbb felkészülést igényel, mint egy nyári.
 |
| Ez itt a Két-bükkfa-nyereg télen. Kicsit magasabban már köd (felhő) gomolyog. |
 |
| Enyhén emelkedő, három kilométeres út várt rám Dobogókőig. Teljesen tiszta volt a levegő. Jó mélyeket szippantottam belőle, szinte megrészegített. |
 |
| Nem tudtam eldönteni, hogy ez már hó, vagy csak erőteljesebb dér. Inkább hónak véltem, mert összefüggő volt. |
 |
| Egy kiránduló elhagyta a kesztyűjét, egy másik kiránduló megtalálta és jól látható helyre akasztotta ... egy hét múlva is ott volt. :) |
 |
| Dobogókőnél le kellett mennem a Rezső-kilátó alatti területre, mert a keresett "kincs" a sziklafalban volt elrejtve. Néhány fogást másznom is kellett érte. Másztam. |
 |
| A sziklafal. Fölötte van a Rezső-kilátó. |
 |
| Ja, ott fenn van a Rezső-kilátó. Én körbe jöttem. :) |
 |
| Minden nedves volt. A fák kérge teljesen át volt ázva. Vastag moharéteg borít mindent. |
 |
| Kilátás a Dunakanyarra a Rezső-kilátóból. Sokan mondják, hogy a legszebb kilátás a Dunakanyarra innen esik. Én nem feltétlenül értek egyet ezzel az állítással. |
 |
| Ez tuti felhő, nem köd. Ha felhőben mész, a nedvesség bebújik a kabátod alá ... |
 |
| A Két-bükkfa-nyereg buszmegálló. |
 |
| Táltos szobrocska a dobogókői kiránduló útvonalak egyikén. |
 |
| Van hangulata ... ugye? Próbáld ki! |
