A tanösvény története a mellékág hajózóútjának mederalakítási munkálataival kezdődnek, amikor a hajózóút mélyítése miatt eltávolítandó homokos kavicsot a partok előtt hosszirányban, zátonyszerűen helyezték el a múlt század ötvenes-hatvanas éveitől kezdve. Az így kialakult iszapos-kavicsos zátonyokon részben őshonos, részben behurcolt növényfajok telepedtek meg, majd már állatok is kihasználták az új lehetőséget. Az elmúlt két-három évtizedben a fák és bokrok nagyra nőttek, a nádas és a gyékény megerősödött, a zátony anyaga összetömörödött és a part felé elzárt, mocsaras öblözetek alakultak ki, ahol vízi madarak nevelhetik elzártan, megközelíthetetlenül fészekaljukat.

A tanösvény építési munkálatai során alapelv volt, hogy a kialakult természetes-természetközeli állapotot minél kevésbé módosítsa az emberi beavatkozás. Csak a legszükségesebb zátonyalakítási, feltöltési, koronaszint-emelési beavatkozásokra került sor 2002-ben. A belső öblözetek és a hajózóút közötti kapcsolatot biztosító kicsiny ágak és átereszek érintetlenek maradtak.

A kialakult új sétány lehetővé teszi azt, hogy a figyelmes és türelmes idelátogató a maguk megszokott környezetében lássa az itt előforduló növény- és állatfajokat. A cél az, hogy hosszú időn keresztül, a tájba illeszkedő módon, az élővilágot legkisebb mértékben zavarva biztosítsa a tanösvény a sétálók lehetőségét arra, hogy városlakóként az igazi természetben töltsék a pihenés óráit.