A kertben a környező hegyek növényzetétől teljesen eltérő kép és sajátságos mikroklíma fogadja a látogatót. Az 1960-as évek második felében az itt lévő gyertyán-, akác- és kocsánytalan tölgyállományok helyére Eőry Gyula erdőmérnök hallgató diplomamunkája alapján luc-, duglasz-, erdei- és vörösfenyő állományokat telepítettek. A munkákat először Mundi István, később Koncz Antal kerületvezető erdészek irányításával végezték el. A területet a vadkárok megelőzése érdekében bekerítették. 1978-ban dr. Madas László és dr. Madas András ötlete alapján Bertényi Miklós és dr. Varga Gábor erdőmérnökök vezetésével kezdték meg a területnek arborétummá történő alakítását. Az állományok szélére különleges díszt (virág, őszi lombszíneződés stb.) adó fajokat telepítettek. Az 1980-as években madártani tanösvényt hoztak létre. 1985-ben a FAO Erdészeti Szekciója hazánkban tartotta közgyűlését. Ennek emlékét őrzik még ma is a tagországok küldöttei által ültetett fák.
Sétánk során számozott jeltáblákat követhetünk. Az első táblánál állva választhatunk, merre kezdjük meg sétánkat; a vadregényes Erdőanyai-szurdokba indulunk-e először, vagy a körsétára.
A kert minden évszakban más-és más képet mutat. A tavasz beköszöntével az aranycserjék tömeges virágzása jelzi a lombfakadás kezdetét, énekes madarak dalától hangos az erdő. Nyárra a madarak elcsendesednek, a fák lombja kiteljesedik, millió rovar zümmög mindenütt. Ősszel a lombszíneződés újra látványossá varázsolja a kertet, még egyszer lángra gyújtva a lejtőket. A téli havazás fehér némaságba burkolja a tájat, amelyből csak az örökzöldek állományai emelkednek ki.
Forrás |
A füvészkert bejárata. Belépőt az étteremben vásárolhatsz. |
|
Bertényi Miklós és Varga Gábor kőtömbje. Ők kezdeményezték a terület arborétummá való átalakítását. |
|
Kis táblák jelölik a következő látnivaló irányát. A 10-es tábla meghagyott öreg tölgyes mellett áll. |
|
Az arborétum erdészeti bemutató is. Bemutatja az erdőművelés eszközeit, infrastruktúráját is. A képen például egy erdészeti fahíd áll, mögötte egy a magashegységek hangulatát idéző "lucos". |
|
A sétány enyhén emelkedve halad szintről szintre, egyre magasabbra. |
|
Eőry Gyula emlékoszlopa. Az 1960-as évek második felében az itt lévő gyertyán-, akác- és kocsánytalan tölgyállományok helyére Eőry Gyula erdőmérnök hallgató diplomamunkája alapján luc-, duglasz-, erdei- és vörösfenyő állományokat telepítettek. |
|
A fenyves árnyékos hűvösségét megtöri egy lombhullatóra eső napsugár. |
|
Ez pedig egy erdészeti faszán vagy fa szán. De biztos, hogy nem faszén. |
|
Egyre feljebb kanyargunk. Nem vészes persze, a kert legmagasabb pontja 260 méter magasan található. Szinte alföld. Vannak pihenők is. |
|
Egy gyönyörű lomhullatós szakasz. |
|
Mint egy igazi arborétumban, táblákon olvashatjuk az infókat. Egyik kedvencem a (közönséges) bükk. |
|
Két óriás. |
|
A sétány a visegrádi várra nyíló kilátással kedveskedik azoknak, akik idáig feljutottak. |
|
István király és egy fekete fenyő. (Pinus nigra) |
|
Tavasz volt. Majdnem minden virágzott. |
|
Erdő a javából és egy farakás. |
|
Még néhány méter és a tűző napról beérünk a fenyők árnyékába. |
|
Rügyfakadás után. |
|
Ez egy más típusú fahíd. Sokféle van. |
|
Pihenőhely esőbeállóval. |