Egyik Csobánka környéki kalandozásunk során az alábbi utat jártuk be: Csobánka központjából a Z jelzésen nyugat-északnyugat irányban indultunk el. A Z jelzés elvezetett bennünket a Szentkútig. Ott egy kicsit nézelődtünk, elidőztünk. Majd, amikor elteltünk a látnivalóval, elmajszoltuk szendvicseinket és ittunk is egy jót, tovább mentünk a Z jelzést követve. Ahogy a Z jelzés elérte a K jelzést, balra fordultunk és a K jelzést követtük a Csobánkai-nyeregig. Ott szintén balra tértünk a K+ jelzésre, amely levezet Csobánka gyönyörű központjáig. Levezetésként gyönyörködtünk a Csobánkát körülölelő hegyekben, majd hazaindultunk.

A séta hossza körülbelül 6-7 km. A kút környékén van egy húzósabb 4-500 méteres emelkedő, a végén pedig a K+ jelzés lejtője dolgoztatja meg a combizmokat is. Jó kirándulást!

"A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, s a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak.

A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, s ennek hatására kezdődtek meg a búcsújárások.

Akárhogy is, a forrásnak már a Mária-jelenés előtt, a XIX. század elején gyógyító híre volt: Lázkutacska, Fieberbründl volt a neve. A jelenés után kapta a Máriakút, Szentkút nevet. A zarándokok ma is felkeresik a forrást, vizéből isznak, fájó tagjaikat, főleg szemüket mosogatják. Ezután a környező fákra, bokrokra akasztják kötéseiket, rongyaikat, ezzel is jelezve az elért vagy kívánt gyógyulást.

A múlt század közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. A nyitott forrás fölé századunk elején lourdes-i barlangot emeltek, amelybe hamarosan sok hálatábla került az első világháborús katonákért. Itt áll a szerbek keresztje is. Ezen egykor Illés próféta képe volt látható, akinek ünnepén szívesen látogattak ide." Forrás: Itt.