1845. szeptember 23-án Petőfi Sándor barátaival Esztergomba menvén megmászta a pomázi Kő-hegy iszonyúan magas szikláit.
Jómagam többször jártam már a Kő-hegy tetején, de sorozatos véletlenek folyományaként minden alkalommal északi irányból érkeztem, ahol a magassági vonalak nem oly sűrűek a térképen.
Tudva, hogy a költő "lenn az alföld tengersík vidékin volt otthon, ott volt az ő világa", és mégis megmászta a Kő-hegyet, gondoltam én is megpróbálom.
Pomázról indultam a Teleki-Wattay-kastélytól. A kastély környékén jól lehet parkolni. A Z jelzés egyenes felvezet a hegy tetejére. Már nem úgy, hogy teljesen egyenesen, hanem úgy, hogy nem kell más jelzésre térni. Az út kb. 3 kilométer hosszú, végig enyhén emelkedik, rövidebb szakaszokon az enyhébbnél kicsit meredekebb.
Szép az út is, szép fenn is.
Jó kirándulást!
|
A pomázi római katolikus templom. |
|
A Teleki-Wattay-kastély. Érdemes körbesétálni. |
|
Amint kiértem a házak közül rögtön adta magát a Kő-hegy. Gondolom Petőfiék sem toronyiránt "mászták" meg. Toronyiránt elég kemény lenne. |
|
Az út kezdetben egy szurdokvölgyben kanyargott. A nap hét ágra sütött, jó volt az árnyékban. |
|
Az emelkedők leküzdését földbe vésett lépcsőfokok segítik. Esős időben inkább nehezíthetik. |
|
A János-forrás. |
|
A János-forrás fölötti szakasz. |
|
Fenn a tetőn a Petőfi-pihenő fogad bennünket. Itt pihentek meg Petőfiék. |
|
A pihenőből Napóleon kalapja is látható. |
|
A kilátás gyönyörű. |
|
A pihenő tágabb környezete. Van itt egy Kossuth emlékmű is. |
|
A Kő-hegy teteje. A nap félig már kiégette a füvet. Aki tehette árnyékba húzódott. |
|
Vannak, akik szeretik a forróságot. A Kő-hegyen üzemel a menedékház. Ritkaság. |
|
Egy gondolat. |
|
A Kő-hegyi tó. A kánikulát megelőző csapadékos időjárásnak köszönhetően tele volt vízzel. |
|
Kecskék. |
|
Egy szamár. |
|
Az út diagramja. Az út végig "iszonyú" meredeken emelkedik. :) |