Pilisszentiván a Pilis és a Budai-hegység találkozásánál, Piliscsaba, Pilisvörösvár és Solymár között helyezkedik el az Aranyhegyi-patak mentén. Gyakorlatilag Pilisvörösvárral összeépült. Megközelíthető gyalog a pilisvörösvári vasútállomásról, az Árpád-híd autóbusz pályaudvarról a 830-as és a 832-es buszokkal, valamint autóval a 10-es főúton. Én autóval közelítettem és a GPS mindenáron a lépcsőkön akarta leküldeni az autót Pilisvörösvárról Pilisszentivánra.

A község katolikus templomát az ismert XVIII. századi templomépítész, Nöpauer (Nepauer) Máté tervezte, építését 1780 körül kezdték el, de csak 1796-ban szentelték fel.

A templom és a Tájház között félúton található Pilisszentiván bányász emlékműve, amely a településen 120 éven keresztül folytatott szénbányászkodásnak állít emléket. Az emlékmű, amelyet a településen élők 1993-ban létesítették önerőből, egy aknakorongból (kötélkorong), egy csilléből és egy aknamélyítő bödönből áll.

A szénbányászatnak köszönheti létét a Pilisszentiván és Solymár között fekvő halastó, a Slötyi is, mely a környék kedvelt horgásztava és tavasztól őszig népszerű (bár nem teljesen legális) fürdőhelye is. A tó a német "iszap" szóból kapta a nevét, hiszen az innen kitermelt homokkal iszapolták be a szénbányák korábban lefejtett és felhagyott bányatérségeit.

Pilisszentiván területén a Budai Tájvédelmi Körzet fokozottan védett részén, a Kis-Szénás dolomittörmelékes lejtőjén él a világon csak e helyről ismert növényritkaság: az aranysárga virágú dolomitlakó len (Linum dolomiticum). A különleges növényfaj élőhelye Európa Diplomás Terület, s mint ilyen, szigorú előírások vonatkoznak a látogatására. Jelenleg a terület legszigorúbban védett része egyénileg nem látogatható, vezetett túrákat a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, illetve a helyben működő Szénások Európa Diplomás Terület Látogatóközpont (Bányász u. 17.) szervez. A Nagy-szénás-hegy.

Forrás: Itt.